2010. április 7., szerda

Shtriga


Shtriga
A shtriga egyfajta ablán boszorkány, mely még az ősi Romából származik.
Ez a teremtmény az emberek életerejébúl táplálkozik, melyet általában a kisgyermekekből szív ki éjszaka, legyengítve ezzel ellnállóképességüket. A shtriga néha nyomot is hagy maga után: egy kézlenyomatot, mely egy csontos, hosszúkés ujjú kézfejre hasonlít.
Eme szörnyeteg mikor nem táplálkozik, emberi külsőt ölt, általában öregasszonynak álcázza magát -ebből indultak ki a "boszorkány-öregasszony" legendák is.
A shtriga a mítoszok szerint többnyire halhatatlan, az egyetlen mód, mellyel végezni lehet vele, hogy "táplálkozása" közben kell szentelt fémmel, vagy őzsöréttel megsebezni.

A "fehér ruhás nő" szelleme

A "fehér ruhás nő" szelleme
A "fehér ruhás nő" egy Constance Welch nevű nő szelleme, aki 1981-ben, 24 éves korában öngyilkosságot követett el, ugyanis a folyóba ugrott a californiai Jericho egyik hídjáról. Tettét a pletykák szerint azért tette, mert férje sorozatosan megcsalta, két gyermeke pedig az ő hibájából belefulladt fűrdőkádukba.
Constance szelleme azóta az egyik főút mentén kísért, és stopposként az arra járó autósoknak azt mondja: "Vigyél haza!", noha hazatérni soha nem lehet neki. Mikor már az autóban ül, ráveszi annak sofőrjét, hogy legyen hűtlen, majd amikor már ez megtörtént, brutálisan megöli a férfit.
Ugyanazon főúton 10 ilyen gyilkosság történt, ám a rendőrség elegendő bizonyíték hiányában nem indított nyomozást.

Wendigo


Wendigo
A Wendigok ősi teremtmények, melyek a hiedelem szerint egykor emberek voltak, kiknek mikor a hideg télen nem volt ennivalójuk, egymást falták fel. A legenda szerint ahány embert megettek, azok képességei mind a Wendigoba szálltak, míg végül mind külsőleg, mind belsőleg egy állatra kezdtek hasonlítani. Eme lény élete a területek bebarangolásáról és hatalmas éhsége csillapításáról szól, melyet csak az emberi hús elégíthet ki.
A Wendigot több néven is emlegetik -Wendigo , Witigo , Witiko-, ám mindegyik szó emberevő szellemet jelent. 1860-ban egy német felfedező találkozott ezzel a lénnyel, és nevét kannibálra fordította le. A második évezredben a teremtmény Kanada és Minnesota erdősségeiben bukkant fel. A legenda szerint a lény 2-3 méter magas, bőrük sárgásszürke, éles karmai vannak, szemei mintha izzanának, és az emberi hangot is tudja utánozni.

2010. április 5., hétfő

Halloween


Mi történik ilyenkor? Lámpás Jack legendája.Az angolszász kultúrában november a szellemek hónapja: ekkor tartják a ma már világszerte ismert Halloween fesztivált. A Karácsony szeretetteljes ünnepét megelőző időszakban fontos szerepet kapnak a kísértetek, akik gyakran hosszú, évszázados száműzetésükből ebben a ködös, dermesztő hónapban térnek ismét vissza a Földre.HalloweenAz éjszaka sötétjében pajkosan villogó sárga töklámpások, a felnőtteket fehér lepedőben ijesztgető kisgyerekek. A mai Halloween fesztiválok többségének egészen kellemes, mondhatni "betlehemes" hangulata van, annak ellenére, hogy az ünnep szoros összefüggésben áll az egykori kelta halottkultusszal és a másvilági lelkek látogatásával.Az ősi kelta mondakör szerint a Tél Istene a Földre látogat és egy mezőgazdasági szempontból igen hűvös és kellemetlen évszakkal ajándékozza meg a halandókat, ennek ellenére azonban tisztelegni kell őfelsége előtt. A hosszú és fagyos téli estéken ráadásul kitűnő alkalom nyílt arra, hogy a derék kelták hátborzongató történeteket találjanak ki szellemekről, kísértetekről, reszketve bolyongó lelkekről, így a halál fogalma is lassanként összefonódott a termékenységet dicsőítő fesztiválokkal.A kelta halottkultusz a kissé radikálisabb keresztény vallással ellentétben nem ítélkezik szigorúan az Istentől elrugaszkodott lelkek esetében: nem különíthető el egymástól a "Menny" és "Pokol" fogalma, minden földi életet bevégzett, jó és gonosz lélek az örök ifjúság és boldogság honába, a "Tir nan Og"-ba kerül. Mindez kétségkívül kellemes és demokratikus gondolat, megérte ebben az időben keltának lenni, a néhány évszázaddal később jelentkező katolikusok ugyanis nem kímélik a Földön garázdálkodó gonosz szellemeket, és kénköves katlanba száműzik őket. Jellemző a "jóságos keltákra", hogy nem bélyegzik meg "démonnak", "vámpírnak", "ördögnek" a nem éppen jóindulatú lényeket, a keresztény vallás azonban a népmesék világában is igazságot szolgáltat: megjeleníti az Isten pártján álló angyalokat, akik kétségkívül a jó és igaz oldalt képviselik.Mi történt Halloween éjszakáján?Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kellnek, felkeresik egykori lakhelyüket, valamint megpróbálnak visszatérni a világba. Ezen a napon megszűnnek a határok az élő és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és egy teljes napon keresztül a sötétség uralkodik. A kelták természetesen kellő találékonysággal védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megtévesszék, zavarba ejtsék, majd örök távozásra bírják.A keltáknál a töklámpa készítése, és a fehérrépa Samhain idején való hasonló faragása arra a kereszténység előtti szokásra vezethető vissza, hogy a kelták által megölt ellenségek fejét vagy koponyáját Samhain-kor közszemlére tették. Vezette ebben őket az a hitük, hogy a lélek a fejben lakozik, így az ellenség visszatérő szelleme már nem árthat nekik. Nyílván a kelta életmód megváltozásával és a kereszténység elterjedésével ez a gyakorlat megszűnt, és újabb történet is keletkezett, de a funkció továbbra is megmaradt: a töklámpa az ártó szellemek elűzésére készül.Lámpás Jack legendájaLámpás Jack legendája az ír mondavilágból származik, mely szerint egy részeges, ám ugyanakkor csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni. Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát és rávette, mérközzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. A monda végkifejlete azt sugallja, hogy nagyon kevés humorérzék szorulhatott a patás famászó bajnokba, hiszen Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt, hiszen álmodni sem merhet bebocsátásról az, aki az ördög cimborája. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával - amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el - és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét.

Robert Johnson


Johnson eladta a lelkét az ördögnek a 61-es és a 49-es út kereszteződésében, a Mississippi állambeli Clarksdale-ben; sokan ezzel magyarázták, hogy nagyon rövid idő alatt vált nagyon rossz gitárosból nagyon jó gitárossá. A kereszteződés, amelyre Johnson hivatkozik, eléggé közel van ehhez.